 
                      Eksztázis - Futás és önmegvalósítás címmel, és Monspart Sarolta tájfutó világbajnok előszavával jelent meg Tornai Szabolcs filozófus, író, tájfutó könyve a futás lélektanáról az Athenaeum Kiadó gondozásában. A szerző keze alól azonban nem szakkönyv, hanem irodalmi alkotás került ki. Az irodalom egyik ősrégi és közkedvelt eszközét, az aforizma műfaját alkalmazta annak érdekében, hogy szinte mindent elmondjon a futás lelki, mentális, sőt spirituális vonatkozásairól.
Eksztázis - Futás és önmegvalósítás címmel, és Monspart Sarolta tájfutó világbajnok előszavával jelent meg Tornai Szabolcs filozófus, író, tájfutó könyve a futás lélektanáról az Athenaeum Kiadó gondozásában. A szerző keze alól azonban nem szakkönyv, hanem irodalmi alkotás került ki. Az irodalom egyik ősrégi és közkedvelt eszközét, az aforizma műfaját alkalmazta annak érdekében, hogy szinte mindent elmondjon a futás lelki, mentális, sőt spirituális vonatkozásairól.
Mit él át egy futó futás közben? Honnan ered, és miért olyan elemi erejű a futás szenvedélye? Miért jóval több a futás, mint sport? Hogyan válhat a futás a modern életvitel szerves részévé? Milyen szemléletmóddal és mentális stratégiákkal lehet hatékonyan edzeni és versenyezni? Mi az összefüggés a futás és a szexualitás között? Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre ad választ a szerző nem kevesebb mint 450 futóaforizma formájában.
Tornai szerint a futás lényege nem a fogcsikorgató önsanyargatás, hanem a túláradó öröm, az eksztázis, az önmeghaladás. Vagyis az a felfokozott állapot, amelyben a futó kiszabadulhat a hétköznapi realitás szorongató börtönéből, és a mindenséggel való mámoros egységet élheti át. Monspart Sarolta többek közt ezt írja a kötet előszavában: „Azt hittem, hetvenévesen már majdnem mindent tudok a futásról és a tájfutásról. Tévedtem. Erre már az első, alig száz aforizma elolvasása után rá kellett jönnöm.”
2015-03-20