„Jól tud kérdezni, és ha kell, hallgatni, de tudjuk, hogy ez legalább annyira fontos”

Szövetségünk legutóbbi kongresszusán Feleki László-díjban részesült Virányi Zsolt, a Nemzeti Sportrádió főszerkesztő-helyettese. Deák Horváth Péter, az MSÚSZ Életműdíjasa méltatta:

„Egy vérbeli csapatjátékost méltatok most.

Egy vérbeli csapatjátékost, aki jó negyedszázada mindig szerepel a keretben, mert kihagyhatatlan.

Nincs olyan poszt, ahol még ne játszott volna.

Alázatos maradt, amikor irányították, és manapság is, amikor főszerkesztő-helyettesként ő irányít.

Taníthatna történelemtanárként, dolgozhatna művelődésszervezőként, de ő másképp döntött. Az élet diszkrét bája, hogy 2006. szeptember elsején – vagyis a tanévkezdés napján – a Tanár úr nem a becsöngetést várta egy iskolában, hanem szerződést kapott: a Magyar Rádió sportszerkesztőségének belső munkatársa lett!

Mindig is imádta a jeget, elsősorban a jéghokit, persze ezzel együtt jöhetett a cselgáncs, az asztalitenisz, az öttusa, a labdarúgás, és egyéb ínyencségek. Közvetítések, tudósítások, interjúk,

De apropó, jég!

A víz ezen halmazállapotához fűződő vonzalma a kislányát sem hagyta hidegen, sőt egyenesen elvarázsolta, mert Laura korcsolyát húzott, és a felcseperedő csinos, tehetséges műkorcsolyázó évről-évre szép sikereket aratott – apuka nem kis büszkeségére.

És még mindig a jégről, ám ugrunk egyet az időben.

Egy olyan megismételhetetlen eseménynek lett a részese, amit pályafutása mérföldkövének tekinthet. Igen, a rádióban Virányi Zsolt közvetítette 2018-ban, Pjöngcsangból, Koreából a magyar sport első téli olimpiai aranyérmének megszületését, férfi rövidpályás gyorskorcsolyázó váltónk nagy győzelmét.

Mérföldkövet emlegettem, de mondhattam volna unikumot is, mert tényleg különlegesség volt a javából!

Ennek kapcsán akár tovább is szőhetjük a gondolatot, hiszen eszünkbe juthat a hungarikummá vált nemes nedű. Igazság szerint nem tudom, hogy például a SKÓT VISZKI szintén hordoz-e hasonló többletjelentést.

Maradjunk hát a mérföldkőnél, és ezzel illessük Zsolt egy másik emlékezetes riporteri megmozdulását – 2002-ből. A nevéhez fűződik egy remek beszélgetés Sir Alex Fergusonnal, a Manchester United legendás edzőjével-menedzserével! A skót mágussal itthon ő készítette az első, és eleddig egyetlen hosszabb rádiós interjút. Ez tapsot érdemelt, de akkor sem unikummal, sem viszkivel nem koccintottunk a bravúrra, mert a riporter köztudottan inkább a limonádé és a málnaszörp pártján állt…

Sorra jöttek aztán a nagy versenyek, Zsolt például négyszer is oszlopos tagja volt a budapesti olimpiai rádiós csapatnak, de a pekingi és a londoni nyári játékokról már a helyszínről hallhattuk csak úgy, mint az athéni és a riói paralimpiáról. A 2010-es labdarúgó-világbajnokságról, Dél-Afrikából is küldött színes összeállításokat, jelentéseket.

Erőssége az interjúkészítés – hihetetlen empátia, beleérző képesség jellemezi. Jól tud kérdezni, és ha kell, hallgatni, de tudjuk, hogy ez legalább annyira fontos.

Nem hagyott fel a műsorkészítéssel akkor sem, amikor vezető lett.

A Sportrádió időszakát 2024 közepétől a Nemzeti Sportrádió követte, és megbízott főszerkesztőként máris kézbe kellett vennie a labdarúgó Európa-bajnokságról szóló műsorok irányítását, majd ezt követően kifogyhatatlan energiával terelgette, és tartotta medrében a párizsi olimpia műsorfolyamát.

Főszerkesztő-helyettesként folytatta, folytatja. A lendülete mit sem csökken.

Kellett neki egy csapat, és egyértelmű, hogy ő is kell a csapatnak!