Elhunyt a „Tanár”, Almási László

Az Eötvös Gimnáziumban érettségizett 1948-ban. Első képei 1954-től jelentek meg, A Riadó, a Művelt Nép, a Béke és Szabadság, a Népszabadság, Nők Lapja, Pravda, Sterncímű lapokban. 

„A forradalom után a Képes Sporttól sokan elmentek, Almási László így került oda – Hemző Károly hívására – laboránsnak. Eleinte kisebb mérkőzésekre is nyugodt szívvel küldték, majd 1963-ban, a prágai asztalitenisz-világbajnokságon szerepelt először külföldön. 36 évig dolgozott, mint fotóriporter, majd fotórovat-vezető, 1993 végén ment nyugdíjba. Ez időben képeikkel a Kelet- és Közép-Európában megjelenő valamennyi sportlapot megelőzték

Almási László munkái során tizenkét európai államban járt világversenyeken, a tengerentúlon Kanadában és Brazíliában riporterkedett. Három olimpiáról küldte haza képeit, Münchenből, Montrealból és Szarajevóból. 

Egy hosszabb cikkben írta le a sportfotózással kapcsolatos „titkait”, miszerint „…a sportfotósnak tulajdonképpen végig kell kosaraznia, vízilabdáznia a mérkőzést. Éreznie kell a játék lüktetését, és végig arra kell koncentrálnia, mikor rögzítheti a megfelelő pillanatot…” – írta róla idősebb Thaly Zoltán a magyar sportújságírás történetéről szóló, az MSÚSZ által 2019-ben kiadott könyvben.

„Pályafutása alatt bizonyára több tízezer kockát exponálhatott gépeivel. 35 évet töltött egyfolytában a Képes Sportnál. Teljesítménye, sporthasonlattal élve is csúcs, annál is inkább, mivel a Képes Sport 1992-ben megszűnt. És ezzel nem csak a Képes Sport története zárult le, hanem a sportfényképezés egy jelentős korszaka is, amelynek léte és sikere az akkori idők kiemelkedő sportsikereinek is köszönhető volt. Almási, aki 1957-től 1992-ig számos hazai, világ-és olimpiai esemény részese lehetett, szakmai felkészültségével és maradandó műveivel beírta magát a magyar fotográfia történetébe” – írta 2000 júliusában Hemző Károly a Mai Manó Házban bemutatott kiállítás kísérőszövegében. 

Beceneve mindent elárul tudásáról, személyiségéről, megbecsültségéről: Tanár…

2024-11-19