Az MSÚSZ Gyulai István-díjasa: Bakai Gusztáv

A Magyar Sportújságírók Szövetsége Gyulai István-díjjal tüntette ki a gyulai kongresszuson Bakai Gusztávot. Mravik Gusztáv, a szövetség első alelnöke méltatta őt.

Akit méltatni fogok, nem vádolható szűkszavúsággal. Csak akkor hívd fel, ha minimum háromnegyed órád van, különben félbe kell szakítanod. Egyik szavát a másikba ölti. De őt így szeretjük.

Nagyjából akkortájt ismertem meg, mint az egy évvel ezelőtt közülünk eltávozott fotós kollégánkat, közös barátunkat, Kristóf Lajost. Tehát a mi barátságunk is negyven évvel ezelőtt köttetett.

Nem lehetett nem észrevenni, hiszen mindig lazán, sportszerelésben, melegítőben, trikóban fotózott. Közben pedig mindig szórakoztatta a mellette ülőket. Közvetlensége miatt ugyanis szívesen barátkoztak vele.

„Nagy dumáját” lakhelyén, a Pongráctelepen szedte össze, ahol egy életre szóló barátságot kötött az ökölvívó Kajdi Jánossal, Török Békával, Kovács Kokóval, Gergely Gabival, aki a felső szomszédja volt. Kaszás Pál és Kaszás Gábor iskolástársai, az újpesti Nagy Laci osztálytársa volt, Jakab János eggyel alatta járt. Mind jól csengő nevek a sport világában!

Mégsem sportoló lett, hanem fényképész. Nyugodtan állíthatom: élete a fényképezés!

Fiát hordta edzésre, őt kezdte fotózni, aztán szenvedélyévé vált a pillanat megörökítése. Remek képeit manapság is rendszeresen láthatjuk, így többes számban, hiszen nem kevesebb, mint 5000 követővel rendelkezik a Facebookon. Szorgalmasan pakolja a meccsekről készült fotóit a social média felületeire. Kiváló reflexe, a futballsport ismerete minden képén látszik.

Két hónapja múlt 75 éves, ennek ellenére is megy hóban-fagyban mint a mérgezett egér kedvenc csapata találkozóira a lakhelyéhez közel lévő Bozsik Arénára és a Magyar Futball Akadémiára.

1995-ben, az először BL-csoportkörbe jutott Fradinál pályatartozék volt. Sorozatban gyártotta nekik a tablókat, ott töltötte a mindennapjait. Volt rá precedens, hogy Novák Dezső taktikai értekezletén is bent ragadt.

Pályafutása kezdetén rádió- és tv-szerelőnek tanult, majd az MTI fotórovatához került, ahol 15 évig dolgozott a szakma nagyjaival: többek között Petrovits Lászlóval, Pálfai Gáborral.

Akkor viszont már nem a távirati irodánál dolgozott, amikor a 90-es évek elején képszerkesztőként majdnem lehetetlen küldetéssel bíztam meg. A lecke „csupán” annyi volt, hogy szűkös nyomdai határidő miatt 10 nap alatt fotózza le a 16 NB I-es csapat valamennyi játékosát és tisztségviselőjét. Közben róla is készültek szorgalmasan a fotók, mégpedig a közúton, a trafipaxok által, vagyis összeszedett némi gyorshajtási bírságot miközben fehérre égett a Skoda Favorit kipufogója. Saját bevallása szerint 810 ezer forintja bánta a száguldozást, hiszen szűk volt az idő az egyes fotózások között. Répcelaknál készítették róla a „leggyorsabb és egyben legdrágább” fotót, miközben megpróbált minél gyorsabban átérni Győrből Szombathelyre.

Ez volt ugyanis az ára annak, hogy teljesítse a kitűzött célt, ami aztán ezernyi ismerős beszerzésében testesült meg. Utólag úgy értékeli: megérte, hiszen innentől kihagyhatatlan volt a közös projektből, 15 évig ő fotózta a Futballrajt csapatképeit és portréit. Verhetetlen lett a csapatfotózás műfajában, mindenkit ismer, mindenkivel jóban van. Hihetetlen szervezőkészségének és rutinjának köszönhetően nagyon körültekintően, profi módon dolgozik, a portréfotózás mestere.

E projekt kapcsán 15 év alatt csaknem 250 helyszínre utazott, 33 klubbal, sok száz labdarúgóval és futballszakemberrel került kapcsolatba, kötött életre szóló barátságot. Nyitott természeténél fogva hamar megtalálta mindenkivel a közös hangot.

Nemrégiben megkérdeztem tőle, hogy kik a legjobb focista barátai? „Aki valaha futballozott Magyarországon”- volt a válasz. Klubhovatartozástól függetlenül sorolta hosszasan a neveket: Albert Flórián, Váczi Zoltán, Véber György, Szlezák Zoltán, Simon Tibor, Keller József, Bánki József, Döme, Böde Dani…

Az edzők közül Csank János, Gellei Imre, a Mágus, vagyis Verebes József, Laczkó Zsolt, Egervári Sándor, valamint számos menedzser.

Több generáció nőtt fel „a kezei között”, a fényképezőgépe lencséje előtt: már gyerekként ismerte és fotózta Torghelle Sanyit, Mátyus Janit, ifjabb Albert Flórit és még hosszasan sorolhatnánk, mára már mind abbahagyta a focit.

Megörökítette Lionel Messi első válogatott meccsét, amikor Vanczák Vili ellen kiállították a Puskás Ferenc stadionban. Csupán azt sajnálja, hogy a tönkrement a számítógépe, így csupán lebutított verziója van meg a kuriózumot jelentő fotósorozatnak.

Ha megszólítod, végeláthatatlanul meséli a sztorikat a futball világából. Merthogy „csak” futballt fotózott világéletében, a sport más területeire sosem tévedt.

A teremben kizárásos alapon megtalálható az, akire remélhetőleg már sokan ráismertetek. Szeretettel köszöntöm druszámat, a sokak által kedvelt fotóst.

A Magyar Sportújságíró Szövetség idei egyik Gyulai-díjasa: Bakai Gusztáv

(Cseh Péter felvételein a díjazott és Gyulai Katalin, a díjnévadó lánya, illetve Mravik Gusztáv)