Vége?

Az alábbiakban változtatás nélkül olvashatjátok szövetségünk tagjának, Léderer Ákosnak, a SportKlub riporterének Facebook-bejegyzését. Kívánjuk, hogy a munka nélkül maradt kollégák mihamarabb találjanak új állást!

“Tulajdonképpen egy foci vb-vel kezdődött az egész. Azután tíz év lett belőle. Tíz év, amelynek minden napját, minden feladatát köszönöm. Az RTL Klubnál tanultam meg a szakmát, és a SportKlubnál élhettem ki magamat, vagy hogy szebben fogalmazzam itt teljesedhettem ki.

Tudom bárhová is kerüljek, sosem lesz már olyan jó dolgom, mint ami itt volt. Ezért is mondtam nevetve, ha kérdezték meddig tervezem az RTL/SportKlubnál, hogy nyugdíjig csak kihúzom. Na jó, az utolsó pár évben már nem mondhattam, csak naivan hihettem ezt. Én viszont szeretek naiv lenni, mint ahogy azok is, akik a mai napig azt hiszik, hogy a SportKlub az RTL része. Ha ez még mindig így lenne, akkor biztos, hogy nem ezeket a sorokat írnám, hanem gőzerővel készülnék, mondjuk a két kedvenc EBEL csapatom szombati meccsére. Az igazság viszont az, hogy már jó rég óta nem volt meg az a biztonság érzet, amely igazából addig létezett, amíg az RTL Klubnál fogták a kezünket.

A sporttévézés máshogy nem megy, mert ez az egyik, ha nem a legköltségesebb műfaj. Ha nem áll mögötted olyan műsorszolgáltató, és tulajdonos, akik dézsaszám öntik bele a sportcsatornába a pénzt, akkor a kedves néző csak álmodozhatna arról, hogy a mostani műsorkínálat egy hatvankilencedét valahogy láthassa. Palotaforradalmakat generálnak a tisztelt nézők az interneten, ha valamiért nem nézhetik meg kedvenc csapatuk meccsét, mert azt gondolják az olyan, mint a nyugdíj, jár!

Megsúgom nagyon nem az. Magyarország a legelfajzottabban elkényeztetett fotelultrák országa. És maradjon is jó sokáig az, mert csak addig lesz a sportriportereknek jó dolguk. Igaz néhányunknak most nem lesz olyan nagyon jó majd szenteste a fenyőfa mellett. Én például nyolc éven át úgy karácsonyoztam, hogy nem volt egymás után két teljes szabadnapom. Most lesz, lehet több is, pedig egy sportriporternek ne legyen. Az igen is álljon teljes harckészültségben, bevetésre készen, ha csak nem döntötte le a kórság a lábáról, vagy nem kiabálta használhatatlanra a hangszálait.

Ezt a szakmát nem elég szeretni, ezt imádni kell és erre egész életen át tartó hivatásként kell tekinteni.

Én így tekintek.

Készenlétben állok!

Ütős karácsonyt mindenkinek!”

2015. december. 24.