Futballtorna, könyvbemutató

Enyedi Csaba (felső sor, balra), Csutor András-Tomi, Csorbai Loránd,
Vlad Amariei, Székely Szilárd (alsó sor, balra), Szucher Ervin, Bögözi Attila

Ugye ismerik azt a történetet, hogy egyszer egy pici pocakos pocok pocakon pöckölt egy pici pocakos pockot, mire a pocakon pöckölt pici pocakos pocok pocakon pöckölte a pocakpöckölő pici pocakos pocok pici pockát? Nos, ha most a pocakon pöckölt pici pocakos pocok helyére oda tetszenek képzelni egy focilabdát, s a pocakpöckölő kis pockot betetszenek helyettesíteni egy focicsapattal – esetünkben, mondjuk, a PRESSinggel – akkor, sejtés szintjén, máris pontos helyzetképet tetszenek kapni arról, hogy miként is szerepelt a MÚRE (Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, az MSÚSZ testvérszervezete) futballcsapata a VIII. Székelyföldért teremlabdarúgó-tornán, melynek az idén ismét Diósd volt a helyszíne.

A torna mottóját – „Történjen bármi, amíg élünk s meghalunk, mi egy vérből valók vagyunk” – 2017-ben Keresztes Ildikó énekelte el az ünnepélyes megnyitón, ahol mintegy 800 torokból zúgott teljes hangerővel a refrén, mert  minden rekordot – így a részvételit is – megdöntött a decemberben megrendezett esemény: 2012-ben alig 26, 2015-ben 40, 2016-ban 48, 2017-ben pedig már 56 csapat indult, Erdélyből 27, Kárpátaljáról nyolc, Felvidék és Délvidékről pedig háárom-három. Az anyaországot 13 együttes képviselte, s  idén első alkalommal Lengyelországból is érkezett két alakulat.

A PRESSing úgy döntött, hogy az idén a néhány veterán játékosával a fiatalabbak közé iratkozik fel, így a 18 év felettiek korosztályába nevezett és sok erőt merített a csapatindulóból. „Pályára lépünk mi bárki ellen,/ Erős minálunk a csapatszellem”, de hiába volt öttagú a védőnégyese semmi sem jött össze, tényszerűen: nem jutott tovább a csoportküzdelmekből. Két évvel ezelőtt az ideinél jóval fapadosabb felállásban bronzérmes lett.

A futballtorna után ismét fontos eseményen vett részt határon túli koordinátorunk: Rozsdaidő című verseskötetét mutatták be Marosvásárhelyen, amely a nagyváradi Holnap Kiadó gondozásában jelent meg.

Bögözi Attila marosvásárhelyi szabadúszó újságíró korábban az Előre, a Romániai Magyar Szó, az Új Magyar Szó helyi tudósítója, később a Vásárhelyi Hírlap szerkesztője, majd a vasarhely.ro és az Erdélyi Riport internetes portálok munkatársa is volt.

Tadeusz Różewicz lengyel költőt idézve mondta a szerző, hogy költő az, aki verset ír, és az, aki nem ír verset. „Úgy gondolom, hogy aki egyszer tollat ragadott a kezébe (újabban billentyűzetet pötyögtet), az előbb vagy utóbb szembesül azzal a megválaszolandó kérdéssel, hogy mi a viszonya az általa leírt szövegekkel, hozzájuk mérve, miként határozza meg önmagát. Az iker-énemet nagyon sokan ismerik, hisz harminc éve dolgozom a napi sajtóban. Sajtómunkásként egy profi hangyának tartom magam, akinek, ha azt mondják öt perc múlva vezércikk kell, azt írok, ha 2000 karakteres kommentárt kér a szerkesztő, annyit küldök, ha hír a rendelés azt, ha a téma riportot kínál, akkor meg amazt vetek papírra. Ezért mindaz, amit eddig írásban elkövettem, szakmai szigorlati vizsgák végtelen sora. Ezek közül lógnak ki (mint a szólásból a lóláb) azok a valamik, amik tulajdonképpen nem mennek sehova. Ezért nem teknőcök, de tulajdonképpen nem is versek a szó hagyományos értelmezésében, hiszen a verseket költők írják. Én pedig nem vagyok költő, legalábbis nem tartom magam költőnek. Az túl nagy felelősség. A költészetre ugyanis születni kell, mint ahogy az újságírásra is. Ám két dudás egy csárdában nehezen fér meg, előbb utóbb az egyik felülkerekedik a másikon, s dominánssá vállva meghatározza az egyén személyiségét. Velem is ez történt, még nagyon fiatal koromban győzött az újságírás, viszont a versírásról nem volt lelkierőm lemondani, nem tudtam elengedni, mert a világ legcsodálatosabb dolga verseket írni, mert a vers tagoltabbá, hajlékonyabbá, érdekesebbé teszi a lelket. Ez igaz, arra is, aki írja és arra is, aki olvassa a verset. Egy tanult pályatársam azt mondotta, hogy „a vers célja körülbelül ugyanaz, mint atlétáknál a tréning. A vers a lélek tréningje, ami a lélek izmait hajlékonnyá, használhatóvá teszi.”

2017. december. 23.