A Magyar Sportújságírók Szövetsége Életműdíjjal tüntette ki a május végén Dunaszerdahelyen rendezett kongresszuson Zsengellér Zsoltot. A Képes Sport, majd a Sportfogadás legendás újságírója betegsége miatt nem tudott elutazni a díjátadásra, így szerdán, lakhelyén, Németkéren utólag adta át neki az elismerést Mravik Gusztáv, szövetségünk alelnöke.
Kollégánk már néhány naposan szerepelt a sajtóban – 1942 novemberében a Képes Sport közölte a fotóját, jelezve, hogy világra jött a kor egyik legnagyobb futballcsillagának, az Újpest világbajnoki ezüstérmes csatárának a fia. Zsolt következő évtizedei Újpesthez kapcsolódtak, az Izzóban kezdett futballozni, a Könyves Kálmán Gimnáziumban érettségizett. 1964-ben kiment akkor éppen Cipruson dolgozó édesapjához, s csak két évvel később tért haza. Átköltöztek Olaszországba, de a Lazio az akkori olasz szabályok szerint nem tudta leigazolni, Kanadába, egy fiókcsapathoz küldte volna, ám oda meg az ifjú magyar csatár nem akart menni. Viszont a svájci Chiassóban szívesen fogadták, ott játszott egy idényt, gólt lőtt bajnoki mérkőzésen a svájci válogatott akkori kapusának, Prosperinek. 1966-ban hazatért, négy éven keresztül, ahogyan ő szokta mondani, kereste a helyét, belekóstolt a futballba, a munkába, túl volt a „külföldi kalandon”. 1970-ben jelentkezett a Képes Sport és a TeleSport közös pályázatára, a Pályabelépőre, ahol sikerrel járt. Bekerült a sportnapilaphoz. Első cikkét Pályabeléptem címmel írta – abban szinte egyetlen szó sem esett a futballról (legfeljebb áttételesen), később meg alig írt olyat, amelyben más lett volna. 1970-től 1983-ig dolgozott a sporthetilapnál, majd 1986-tól 2003-ig a Sportfogadásban, előbbitől rovatvezetőként, utóbbitól főszerkesztő-helyettesként búcsúzott. Mind e mellett állandó szerzője volt a Labdarúgásnak és az Újpesti Dózsa valamint az MTK-VM klubkiadványainak. 2003-ban megkapta az MSÚSZ Feleki László-díját, 2021-ben a Puskás Nemzetközi Futballalapítvány Szepesi –díját – immár szövetségünk Életműdíjasa.
2025-06-06