Szabó Tamásé az MSÚSZ idei egyik Gyulai István-díja

Az MSÚSZ dunaszerdahelyi kongresszusán Gyulai István-díjat vehetett át Szabó Tamás. A Mediaworks tömegmédia sportrovatvezetőjét Dénes Tamás, a szövetség főtitkára, futballtörténész, az InfoRádió főmunkatársa méltatta.

Önök mit kértek, illetve ti mit kértetek nyolcévesen karácsonyra? Fontos, mert a téli szünet után aztán nyilván beszédtéma volt az iskolában. Hősünktől, mint ahogyan osztálytársaitól is, megkérdezte a veresegyházi tanító néni. Aki matchboxot mondott, az rendben volt, aki könyvet, azt még meg is cirógatta Márta néni. Csak hősünkre néztek minimum furán, hogy ne mondjam, nézték hülyének, amikor büszkén elárulta: a Képes Sport-előfizetést kért és kapott. Január 3-án, napra pontosan a 9. születésnapján ki is vitte a postás az első számot, benne a nemrégen volt Aranylabda-szavazás nagymenőinek színes képével. Barátom, aki később kisírta a szülőknél a Labdarúgás-előfizetést is, nagyjából attól kezdve akart sportújságíró lenni, bár lehet, hogy akkor még magának se vallotta be. Inkább írta rendületlenül a gombfoci-mérkőzések tudósításait. Ezt amúgy később, amikor már tényleg sportújságíró lett nem merte bevallani az idősebb, rutinos kollégáknak, aztán egyszer Lakat T. Károlynak mégis megsúgta, Karcsi meg felvilágosította, hogy ez teljesen normális, majdnem mindenki így van vele.

Ha már a „teljesen normálisnál” tartunk, azt csak retrospektíve mondja, hogy már gyerekként is álmodozott arról, hogy „igazi” meccset tudósítson, de nagyon örül neki, hogy 1990 őszén még nem kellett, még nem lehetett. Az mégsem járja, hogy valaki úgy tudósítson, hogy nem látja a meccset, csak szinte megbabonázva nézi Diego Armando Maradonát. Amúgy az osztályképeken hősünk is mindig a jobb szélre sasszézta magát, mert kifigyelte, hogy Diego is mindig oda áll a Himnuszok, meg az éljen, éljen előtt. HA meg már az osztályképeknél tartunk: a negyedikes általános iskolás búcsúképnél hiába takarta le Márta néni valami szőttessel a táblát, kilátszott a Xicó ’86. Istenem, valaki Vakáció helyett a közelgő Mundialnak örült, azt írta fel 30 centis betűkkel a táblára.

De vissza az argentinokhoz! Ahogy az ember örökre megőrzi az első szerelmet, úgy ő az első futballélményt is, ezért is maradtak meg örökre a szívében az argentinok, akik közül néhányan úgy néztek ki, mondok kettőt, Luís Galván és Óscar Alberto Ortiz, mintha valamelyik kedves és kedvelt indiánregényből ugrottak volna elő Törőcsik Andrást vagy Nyilasi Tibort szerelni. Nem szólva egy harmadikról, Daniel Alberto Passarelláról. Az indiánokhoz még visszakanyarodok még egy mondatra, de azt gyorsan elmondom, milyen jólelkű az MSÚSZ egyik idei kitüntetettje. Alapesetben úgy választott mindig csapatot, hogy melyiket gondolja gyengébbnek. Így volt a hokiban is, a futball melletti másik nagy szerelemben, ahol a Chicago Blackhawks örök híve lett. Naná, ráadásul egy nagy indiánfej – nem is tudom, lehet ezt még mondani, vagy újra lehet mondani? – virít a csapat mezén. De így lett kilencévesen a csehszlovák hokicsapat szurkolója is – 1985-ben rohant haza a május elsejei felvonulásról, mert a Csehszlovák TV 1-es adása adta a prágai vb kulcsmeccseit, Kanada–Szovjetunió 3-1, Csehszlovákia–Egyesült Államok 11–2. Hirtelen kiderült, hogy nem is a gyengébbnek, hanem a világbajnoknak szurkol… Abban az esztendőben a magyar hokiválogatott nulla ponttal kiesett a B-csoportból, nagy és kacskaringós út vezetett addig, amíg 2008-ban, Szapporóban feljutott a legmagasabb osztályba – nem mellékesen hokirajongó barátom mindmáig élete legnagyobb szakmai élményének tartja a tornát, s a csapattal a helyszínen töltött napokat.

Szinte kötelességem végigsorolni immár lassan harmincéves szakmai pályafutása állomáshelyeit, a Budapesti Focitól, a Vasárnap Reggelen, az NB I.hu-n, a Magyar Nemzeten, a Reggelen, a Sportfórumon, a Nemzeti Sportnál való külsőzésen, s a Napi Ászon át a Mediaworksig, ahol az utóbbi időben a Bors, a Ripost és Metropol sporttárgyú anyagaiért felel, megpróbálom pontosan idézni, a tömegmédia sportrovatvezetője. Ha a lassan már nyomdában lévőt is ideveszem, három futballkönyv társszerzője, az MLSZ youtube-csatornáján régi mérkőzések értő kommentátora. S bár még húszéves ismeretségünk alatt soha nem mondtam neki, de chicagói útinaplók és rockzenei koncertek lenyűgözően író krónikása.

Meg ettől a pillanattól fogva: a Magyar Sportújságírók Szövetségének egyik Gyulai István-díjasa, Szabó Tamás!

2025-06-15