Kőfalvi Dániel: egy új „műfaj” képviselője, egy új Gyulai István-díjas

Az MSÚSZ dunaszerdahelyi kongresszusán Somlóvári Dávid, a Nemzeti Sport a digitális tartalomért felelős főszerkesztő-helyettese méltatta Kőfalvi Dánielt, a sportnapilap a közösségi médiáért felelős vezető szerkesztőjét.

 A Nemzeti Sportot 2010-ben regisztráltuk a Facebookon, azzal a végletekig megalapozott szakmai koncepcióval, hogy ha egyre több médiumnak van, legyen nekünk is Facebook-profilunk. Ez mindössze három évvel azelőtt történt, hogy következő díjazottunk először lépett be a szerkesztőségünkbe. Ekkor tartottunk ott, hogy kezdtük kapizsgálni, mekkora jelentősége van a közösségi médiának, és nem biztos, hogy csak az a szerepe, hogy egy második hírportálként, második NSO-ként üzemeljen.

Már gyakornokként és külsősként is kiemelkedő tehetség volt, de abban az időben még „kihalásos” alapon kerülhetett valaki státuszba a Nemzeti Sportnál, pedig ő már akkor megérdemelte volna ezt a lehetőséget. Szerencsére kivárt, majd 2017 elején egyből a Nemzeti Sport socialmedia menedzsere lett – bár ez a munkakör papíron akkor még nem is létezett.

Egy klasszikus újságírói környezetben kellett megtalálnia a helyét és átvinnie azt a szemléletet, hogy a különböző platformokon másképp kell kommunikálni az olvasókkal, nem ugyanaz kell egy élő hírfolyamban, egy bárkihez eljutható bejegyzésben, egy emóciókra ható posztban, mint egy naponta, hetente, havonta megjelenő szakújságban, magazinban. Ő pedig megállta a helyét, még ha ezért sok esetben belső harcot is kellett vívnia. Folyamatosan tanulmányozta a trendeket, új ötletei, egyedi meglátásai és koncepciói voltak, mindig egy lépéssel a többiek előtt járt Magyarországon. Nem mellékesen ez eredménnyel is párosult: volt, hogy egy egész naptári év legnézettebb bejegyzését ő készítette a magyar social mediában. 2024-ben pedig a legtöbb interakció a Nemzeti Sport posztjaira érkezett a Facebookon.

Nem csak olvasóknak, hanem felhasználóknak, fogyasztóknak kellett, kell tartalmat gyártania. Igen, direkt használom ezt a kifejezést, hogy tartalomgyártó, ami miatt lehet, hogy több újságíró is most egy széket vágna a fejemhez, pedig ez nem negatív kifejezés, csak szemlélet kérdése, hogy viszonyulunk hozzá. Hisz a tartalom jóval tágabb, összetettebb kifejezés, mint mondjuk 500–5000 karakter egy wordfile-ban, a gyártó pedig egyben azt is jelenti, jelentheti hogy valaki sokkal több, nagyobb volumenű munkára képes másoknál. Ő képes erre, ráadásul nála ez mindig minőséggel is párosul.

Mondhatnám, hogy a tudását belülről is megismerők rengeteget loptak tőle, de inkább úgy pontos, hogy inspirálódtak a munkásságának különböző elemeiből, amit aztán máshol kamatoztattak. Például a tökéletes precizitással és szépérzékkel elkészített korábbi vizuáljainak alapbeállításai biztosan ott pihennek egy-két egykori kollégánk laptopján. Többekkel ellentétben ő nem hagyta el az NS-t, pedig nem egy impozáns ajánlatot kapott az elmúlt években. Nem titok, volt, hogy igen hosszan kellett beszélgetnünk a lehetséges megoldásról, hogy hogyan maradhatna.

De talán ennek is köszönhetően én legalább tudok hosszan beszélgetni vele, és erre büszke vagyok. Mert bizony ő nem egyszerű eset. Sőt kifejezetten a Teremtő vagy éppen a genetika rendkívüli humorérzékére vall, hogy pont az, aki nem szeret szerepelni, szerettein kívül nem hiányzik neki mások társasága, pont ő tud így bánni a social felületekkel. Azzal a közösséggel, ami immár több mint 770 ezer fős, hogy az Instagramot, TikTokot ne is említsük. Tisztában vagyok vele, hogy legszívesebben most is otthon ülne a laptopja előtt, feleségével, Zsófival élvezné a nyugalmat, hogy besüt éppen a nap a szobába. Miközben a jó értelemben vett gengszter kutyájuk ott fekszik velük a kanapén.

Úgyhogy elnézést kérek tőled, hogy elrángattunk ide, de ez már csak azért is megérte, mert így öltönyben is láthatlak.

A Magyar Sportújságírók Szövetségének Gyulai István-díjasa: Kőfalvi Dániel.

2025-06-19