Várkonyi: 80!

Szövetségünk tagját, az örökifjú Várkonyi Sándort 80. születésnapja alkalmából köszöntötte Szöllősi György elnök, aki egy retro bőrlabdával ajándékozta meg az ünnepeltet. Sanyi bácsi még ma is lejár az újságíró labdarúgó-válogatott edzéseire, a csapat egy mini SZÚR-t rendezett számára, amin ő  végezte el a kezdőrúgást.

Meglepetésként kapott egy erre az alkalomra készített kis füzetet,  melyben korábbi és mai játékostársai, színész ellenfelei emlékeztek,  írtak róla, mint például Borsi László, Dénes Tamás, Kiss László, Kopeczky Lajos, Lakat T. Károly, Lantos Zsolt, Nemcsák Károly, Szabó Illés, Török Péter, Vajda György, Vincze András.

Elnökünk, Szöllősi György például a következőket:

Akkoriban ugyanis, amikor az ezredfordulón megismerkedtünk, Sanyi bácsi már nyugdíjas volt újságíróként, de nem  labdarúgóként! Az újságíró-válogatott oszlopos tagjaként a legaktívabbak, a szószólók közé tartozott, s ezt  újságírói kapcsolatrendszerén, elismertségén túl a futballtudása is hitelesítette. Ha a hatvan-, hetven-, majd nyolcvanévesen mutatott játékából következtetek, lenyűgözően futballozhatott fénykorában. Azt a régi iskolát képviselte, amelyben magától értetődő volt a valódi értékeken alapuló hierarchia, az állandó zrikák ellenére feltétlen nélküli kollegialitás, s amelyben ugyancsak alapkövetelmény volt, hogy le tudd venni a labdát.

Páratlan szerepére az újságíró-válogatottban az alábbi történet a legjellemzőbb.

Bendó Zsolttal, a fiatalon Dániába emigrált focistával, Törőcsik-rajongóval, újságíróval és életművésszel beszélgettem hetvenedik születésnapja után pár nappal a Corvin-közi lakásában, miután a buliban felejtettem a kabátomat, ám ő szerencsére nem, s azért ugrottam föl. Mint mondta, élete meghatározó élményei közé tartozik, hogy a Honvéd ifjúsági labdarúgójaként 1962-ben, 16 évesen áthívták az edzésről, hogy ugyan szálljon már be a Honvéd Öregfiúk-Újságíró-válogatott meccsre játszani.” Jól emlékszem – mondta Zsolt -, hogy az öregfiúknál játszott a válogatottságtól abban az évben visszavonuló világhíresség, Bozsik József, s egyetlen névre az újságírócsapatból is emlékezett: igen, a Várkonyiéra.  “Vajon mi lehet vele manapság? – kérdezte.  “Hogy mi van vele? – kérdeztem vissza. – Gyere le az újságíró-válogatott bármelyik gyakorlására, ugyanúgy rohangál,  mint fél évszázaddal ezelőtt…”

Zsolt nem akart hinni a fülének, s nála már csak én lepődtem meg jobban, amikor a következő tréningen Sanyi bácsinak megemlítve a dolgot, ő is pontosan emlékezett arra a délutánra: “Hogyne – mondta -, a Honvéddal játszottunk, tényleg, Bozsik is játszott. Már hogyne emlékeznék…”

Hát nem csodálatos?!

Fotók: Kristóf Lajos