Ott voltunk az elő-siketlimpián

 

Elő

Még emlékszem azokra a sportújságírói véleményekre, amelyek az Év sportolója-szavazás előtt voltak hallhatóak, miszerint hogyan is voksolhatnánk komolyan a fogyatékossággal élő sportolókra, amikor nem ismerjük őket igazán. Nos, most elérkezett az alkalom, hogy belepillanthassunk a siketek sportja világába.

Konkrétan arról van szó, hogy 2017. július 18-30. között Törökországban lesz a siketlimpia. Egy évvel a játékok rajtja előtt, a szervezők szerették volna megmutatni, hogy milyen jól állnak az előkészületekkel, ezért próbaversenyként néhány sportág siket-világbajnokságát rendezték meg, amelyre számos ország újságíróit is meghívtak.

A magam részéről pedig úgy csöppentem bele a történetbe, hogy török kollégáink elnökünket, Szőllösi Györgyöt invitálták, de ő egyéb fontos teendői miatt nem tudott elutazni. Ám elve: a nemzetközi kapcsolatok fejlesztése érdekében egyetlen ilyen jellegű meghívást sem szabad visszautasítani, ezért puhatolózott, ki vállalná a részvételt. A kialakult politikai helyzet és a rossz közbiztonság következtében nem volt nagy tolongás. Azonban részemről megszólítva éreztem magam, mivel korábban három évet töltöttem el a Magyar Hallássérültek Sportszövetségében, különféle vezető tisztségekben, ezért sportszakmailag is beleláttam a siketsport világába. Félős, pedig egyáltalán nem vagyok, ezért jelentkeztem

Az út izgalmasan kezdődött, mivel az indulás előtti napon katonai puccs volt Törökországban, s ezért lezárták a reptereket. A felkelést azonban órák alatt leverték, és megindulhatott a légiközlekedés, de a törölt járatok miatt alaposan felduzzadt az utasok száma, ezért fél napot kellett várni, hogy valamelyik gépre felférhessek. Onnantól viszont simán ment minden. Törökországban nyoma sem volt feszültségnek, házigazdáink pedig mindenről gondoskodtak.

Az esemény helyszíne a közép-törökországi több százezer lakosú Samsun városa volt. A Fekete-tenger partján 300-500 méteres csíkban sok kilométer hosszan elegáns éttermek és szállodák sorakoznak egymás mellett, nagyon sok zöld területtel. Beljebb található az óváros, amely mára teljesen lepusztult, csak a mecsetek, minaretek épek. Tetszetős külsejű lakótelepek zárják körbe a település, felkapaszkodva a dombok szélére. A hegyek oldalában pedig elegáns villák sorakoznak fák árnyékában. Az úthálózat kiváló, sok a park, benne modernek a játszóterek. Csak a villogó piros lámpát volt nehéz megszoknom, amelyen bizonyos esetekben át szabad hajtani. A nyomornegyedben sok a szemét, de a belvárosban tisztaság van. A vásárlás nem csak a lépten-nyomon található kis üzletekben lehetséges, hanem modern plázákban is. Az árak picit magasabbak az otthoniaknál.

A politika nem nagyon érintett meg bennünket. Az utcákon biztonságosan lehetett közlekedni. Rendőröket, katonákat alig láttunk. Esténként a tereken hatalmas tömeg gyűlt össze, éltetve a hivatalban lévő elnököt. A televíziót nézve így volt ez országszerte. A hazai újságírók kérdését pedig sikerült diplomatikusan kikerülni, amikor a „külföld” véleményére lettek volna kíváncsiak a puccsal, illetve az elnökükkel kapcsolatban.

Rátérve az elő-siketlimpiára: érkezésem után még pont elértem a megnyitóünnepséget, amelyet egy tengerparti sportlétesítményben celebráltak. E szó helyett használhattam volna a kevésbé vallási áthallású tartottakat is, azonban ez nem fejezte volna ki híven a szertartásos hangulatot.  Először felvonultak a 26 országból érkezett csapatok. A magyarokat ketten képviselték. A törökök viszont annyian voltak, hogy betöltötték a fél teret. Mindenki nagy tapsot kapott a zsúfolásig megtöltött lelátók nézőitől, de amikor sorra kerültek a hazaiak, szinte elszabadult a pokol. A jórészt 12-20 év közötti fiatalok török zászlókat lengetve, őrjöngve ünnepelték honfitársaikat. Úgy kellett őket lecsendesíteni, hogy a polgármester és az ifjúsági- és sportminiszter megnyithassa az ünnepséget. S jött a nagy attrakció: a díszvendégek a közönség hangos visszaszámolása mellett a nullához érve elindították a hatalmas méretű kijelzőt, amely akkor másodpercre pontosan pontosan 365 napot mutatott még a jövő évi siketlimpia kezdetéig.

Másnap lehetőségünk nyílt a török teakwondósok edzését megtekinteni. Félelmetes volt! Az az akarás, az az elszántság, az a fegyelmezettség és fanatizmus, amellyel végrehajtották bemutatóikat, versenyprogramjaikat, magával ragadó volt! Edzőik pedig olyan fegyelmet tartottak, oly annyira kézben tartották a tréning minden pillanatát, hogy jó volt nézni. Nem irigyeltem majdani ellenfeleiket. Aztán igazam is lett, mert másnap megnyerték a világbajnokságot.

Láttunk még asztalitenisz-versenyt (ott is döntőt játszottak a törökök az indiaiakkal), és strandröplabdát is, amelyet a tengerparton rendeztek. A nézőterek általában félig teltek meg, ami hétköznap délelőtt nem rossz arány. Sajnos több mindenről lemaradtunk, mivel sok volt az újságírók számára szervezett protokolláris esemény. Számos sportvezetővel találkoztunk, többek között fogadott bennünket a városi sportigazgató is. E beszélgetések esténkét tovább folytatódtak, mivel bárhol is vacsoráztunk, mindenhol megjelentek újdonsült sportvezető ismerőseink.

Mindebből könnyen leszűrhető: a törökök nagyon komolyan veszik a siketlimpia megrendezését, sőt, általában a sportot. Náluk egy bajnok nemzeti hős, akit elképesztő szeretet és figyelem övez. Az edzők beleplántálják tanítványaikba a fanatizmust. A közönség pedig olyan erőt kölcsönöz a versenyzőknek, hogy ember legyen a talpán, aki jövőre hazai környezetben próbálja majd legyőzni őket. A létesítményeik láthatóan nem mostanában épültek, de rendezettek.

Samsun készen áll a 2017-es siketlimpiára.

2016. július. 29.

























Kapcsolat
Székhely:
1123 Budapest, Alkotás utca 44.

Iroda, levelezési cím:
1123 Bp., Győri út 17.

iroda@sportujsagirok.hu
+36-30-9121-572

Szövetségünk adószáma:
18059607-2-43


Szövetségünk számlaszáma:

10102086-13584302-00000008


Almafák futballpályán

almafa-bemutato_4

Megjelent a Dénes Tamás és Lakat T. Károly szerzőpáros Almafák – futballmesék apákról és fiúkról című könyve. Fűrész Attila a…

Tovább >>

Futball a Mátraalján

Gyöngyös

Gyöngyösön nagy érdeklődés mellett mutatták be a város futballtörténetéről szóló, 115 év a Mátraalján című könyvet, amelynek elkészítését a…

Tovább >>

Kiállítás a Nagy Béla-program támogatásával: 50 éves a magyar női labdarúgás

A kiállítás-megnyitó vendégeinek csoportképe

Az ötvenéves magyar női labdarúgást köszöntő kiállítás nyílt meg az MLSZ Budapesti Igazgatósága székhelyén, a budapesti Curia utcában. A…

Tovább >>

Gyászol az európai sportújságíró társadalom

Holzschuh

A halálhírről a Nemzeti Sport számolt be. Életének 78. évében, gyógyíthatatlan betegség következtében elhunyt Rainer Holzschuh, az Európai Sportmagazinok Szövetsége…

Tovább >>

Az MSÚSZ elnökségének közleménye

szurkolok

  Mérhetetlen csalódást jelent számunkra, hogy a közelmúlt budapesti, teltházas, biztonságos és sportszerű hangulatú mérkőzéseit követően az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA)…

Tovább >>