MSÚSZ-közgyűlés: Pajor-Gyulai László a feladatokról

A Magyar Sportújságírók Szövetsége 2015. április 30-án tartja tisztújító közgyűlését. Az elnöki posztra az eddigi elnök, Pajor-Gyulai László és az elnökség eddigi tagja, Szöllősi György kandidált. Pajor-Gyulai László ezúton ismerteti terveit szövetségünk tagjaival.

Kedves Kolléga! Kedves Barátom!

A bizalmatoknak köszönhetően nyolc éve dolgozhatok a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnökeként. Ez a munka megtiszteltetés, és őszintén remélem, elégedettek vagytok, a bizalmatok töretlen, és továbbra is él. Hamarosan tisztújító közgyűlést tartunk, amelyen ismét dönthettek, hogy milyen összetételű elnökség intézze a következő négy évben szövetségünk ügyeit.

Sohasem szerencsés, ha valaki a saját érdemeit sorolja, sokkal hitelesebb, ha azokról mások tanúskodnak. Ezért aztán a mögöttünk hagyott nyolc esztendőt inkább nem értékelem, igyekszem szinte csak tényszerűen felsorolni emlékeztetőül néhány, ebben az időszakban elért vívmányunkat. Sikerült hagyományokat teremteni. A Sportújságírás Világnapján minden évben megrendeztük a Hoffer József Kupát, amelynek az elhódítása minden csapat számára dicsőségnek számít. A kezdeti négy helyett már öt kategóriában írjuk ki a nívódíjat, amelynek a presztízse évről évre nőtt, és nem kavartak vitát a szokásos díjaink sem, ami azt bizonyítja, hogy az elnökség mindig arra méltó kollégákat jutalmazott.

Bár az utolsó évben a szervező, Hegyi László 23 év közös munkát követően becsődölt, egészsége megromlott, és szerződést kellett vele bontanunk, a Sportcsillagok Gálájának a hét éve bevezetett szisztémája sikert aratott a sportolók között, a díjak rangja tovább emelkedett a visszajelzések alapján, sőt, az, hogy a győztesek korábbi legendás bajnokoktól vehetik át a trófeát, tovább emelte a címek tekintélyét. Létrehoztuk, majd némi kihagyás után feltámasztottuk a Molnár Dániel Klubot, amely igen rangos sportvezetőket látott vendégül azóta.

Fontos megemlíteni, hogy sikerült a szövetségnek annyira biztos anyagi alapokat teremteni, hogy az említett összeomlást is – erről az elnökségi beszámolóban bővebben olvashattok – gond nélkül átvészeltük, és a bevételeink a jövőben is jóval magasabbak lesznek a korábbiaknál.

Ezek csupán kiragadott példák, de talán elegendőek annak az érzékeltetésére, hogy nem alaptalanul kérem a bizalmatokat a további négy évre is. Természetesen a kérés okai elsősorban nem a múlt elvégzett, hanem a jövő megoldásra váró feladataiban rejlenek. A bevált utakon tovább szeretnék járni, a hagyományokat új ötletekkel és forrásokkal gazdagítani, ám vannak új feladataink és olyanok is, amelyek régebbiek, de az idő haladtával új kihívásokat fogalmaznak meg számunkra.

Az egyik a tagfelvétel kérdése. Ezt nem halogathatjuk tovább, mert rengeteg kérdésre kell választ adnunk. A tagfelvétel módszere lényegében ugyanaz ma, mint volt néhány évtizede, pedig ebben az időszakban a média világa merőben átalakult. Újfajta médiumok jelentek meg, köztük a közösségi , amelyek felforgatták ezt a világot, és a régi módszerek már nem alkalmazhatóak. Korábban komoly feltétele volt a tagságnak, hogy a felvétel kérelmezésekor a jelentkező öt megjelent alkotást csatoljon, ám ma bárki készíthet magának egy website-ot, feltesz öt képet vagy öt cikket, akár borzalmas nyelvezettel és helyesírással is, és máris teljesítette a követelményt. Ez csak egy példa ebből a problémakörből, és ezekre a kérdésekre együtt kell megoldást találnunk. Ez azt jelenti, hogy a tájértekezleteken, egyéb összejöveteleinken és a belső kommunikációs eszközöket kihasználva össze kell gyűjtenünk a véleményeket: szerintetek kiket és milyen feltételekkel engedjünk be szövetségünk tagjai közé? Ezt összegezve alakulhat ki az, amit majd a ti döntésetek alapján megfogalmazunk az alapszabályunkban.

Magyarországon ma soha nem látott fejlesztés zajlik a sport infrastruktúrájában, és ez ránk is komoly teendőket ró. Nem mindegy ugyanis, hogy ezekben a stadionokban, csarnokokban, uszodákban a sajtó milyen körülmények között dolgozhat, természetesen az a dolgunk, hogy a tervezőktől és a kivitelezőktől az ideális megoldásokat csikarjuk ki. Korábban csak az MLSZ-szel volt ilyen jellegű megállapodásunk, a Győr és legutóbb a Ferencváros is kikérte a véleményünket, utóbbi meg is szívlelte azokat. Egyik legfontosabb feladatomnak tekinteném, hogy az érdekelt szövetségekkel és a kormány illetékeseivel olyan megállapodásokat kössünk, amelyek révén elérjük a célunkat. Az előzetes tárgyalásaim alapján bátran mondhatom, van fogadókészség, nyitott kapukon kopogtatnánk, de ettől a feladat nem könnyű. Ne felejtsétek: csak a közeljövőben 17 futballstadion újul meg vagy épül fel, és korántsem mindegy, hogy azokból korszerű körülmények között tudósíthatunk, vagy sem!

Nagyon sok panasz érkezett hozzám is, hogy igazságtalan egyes események akkreditációs gyakorlata. Sokszor olyan kollégák nem jutnak bejutáshoz vagy jó helyhez, akik valóban dolgoznak, illetve dolgoznának, mert az adott szövetségeknek nincs rálátásuk erre. Néhány szövetséggel már beszéltem: örömmel vennék, ha segítenénk, én pedig örömmel segítek, még akkor is, ha azoknak a kollégáknak az érdekét sérti, akik az indokoltnál nagyobb kísérettel szeretnének bejutni az eseményre, vagy pedig nem napi tudósítást végeznek, mégis ehhez illő helyre tartanak igényt. Emellett természetesen kiemelt a fontossága annak is, hogy a MSÚSZ az akkreditációk során képviselje tagjainak az érdekeit. Az a gyakorlat a mai beléptető rendszerek világában már túlhaladott, hogy valaki az igazolványának puszta felvillantásával besétálhat egy stadionba vagy sportcsarnokba, de természetesen meg lehet találni a megoldást erre is. A tárgyilagosság érdekében muszáj hozzátenni, hogy a hazai rendezésű nagy világversenyeknél a nemzetközi szövetség intézi az akkreditációt, de így is lehetnek lehetőségeink, az elnökségi beszámolóban a 2017-es vizes világbajnokság szervezőivel elkezdődött tárgyalásokról már olvashattatok.

Korábban az Ibusz, majd a Quaestour lett partnerünk az utazásokban, sajnos utóbbi csődje új helyzetet teremtett, szerencsére azonban a rövid kapcsolat is a hasznunkra vált. Új partner kell, több lehetőség is kínálkozik. Egy-egy nagyobb külföldön rendezett és magyar érdeklődést kiváltó versenyre, mérkőzésre több szempontból is előnyös szervezetten utazniuk a magyar újságíróknak, ennek segítésére az adott szövetségekkel is megállapodást kötnénk.
Fontosnak tartom azt is, hogy rendszeresen vagy alkalomszerűen sportolhassunk. Van olyan egyesület, amely szövetkezne velünk, és több sportágban is megadná ezt a lehetőséget, és amikor helyt kellene állnunk csapatként – mint például a közelmúltban a román kollégák ellen kétszer is egymás után – , könnyebben tudnánk csapatot is kiállítani. Ebben a formában több esély nyílna támogatót találni a külföldi megméretésre is. Ebbe terveink szerint a vidéki kollégákat is be tudjuk vonni.

Komoly feladatok ezek, megoldásuk valamennyiünk alapvető érdeke. Erre kérek tőletek felhatalmazást és bizalmat lényegében ugyanazzal a már bizonyított csapattal, amellyel az utóbbi négy évben dolgoztunk a magyar sportújságírásért és a sportújságírókért. Érzem magamban és a csapatban az erőt és a lendületet, hogy ezt a következő négy évben is sikeresen tegyük, és ehhez kérem a támogatásotokat.
                                                   

                                                                                                                                                        Pajor-Gyulai László

2015. április. 24.