Búcsú Hegyi Lászlótól

Életének 79. évében elhunyt dr. Hegyi László, a Magyar Sportújságírók Szövetsége felügyelő bizottságának korábbi tagja, a Sportcsillagok Gálájának alapító főszervezője. A családtagok és a barátok október 28-án vettek tőle végső búcsút.

Egyszerűen nem tudom értelmezni. Azt sem, hogy az autópályán miként lehet oldalba kapni egy autót, de ez részletkérdés: elsősorban az értelmezhetetlen, hogy így távozott. Szenvedett, kínozta a dereka, bántotta a csípőprotézise, nem volt jól, de ettől még élhetne, itt lehetne közöttünk.

Már mint az emberek között, mert a sportújságírók közé már jó ideje, több mint öt éve nem járt. Először megtört, majd megszakadt az a kapcsolat, amely a barcelonai olimpia után, 1992-ben kezdődött. Akkor még nem létezett a Magyar Sportújságírók Szövetsége, csupán egyike voltunk a MÚOSZ szakosztályainak. Az év sportolója díj ünnepsége pedig eleinte kis szobákban, majd más eseményekhez kapcsolódva zajlott le, ám egy évvel később nagy változások történtek: megalakult az önálló MSÚSZ, és megszületett a Sportcsillagok Gálája. A kettő összefüggött, és aki összekötötte őket, azt dr. Hegyi Lászlónak hívták.

Később Mr. Sportcsillagoknak is hívták. Üzleti vállalkozássá szervezte a díjátadót, a szövetség pedig a tőle érkezett jogdíj összegéből alakíthatott ki önálló költségvetést, és válhatott nagykorúvá. Külső segítség nélkül, szponzorok tucatjait megmozgatva tette a gálát a magyar sportélet kiemelkedő ünnepévé, mellette a szövetség segítségével 1999-ben összehozta az Évszázad Sportolója díjátadó ünnepséget is a Vígszínházban, amelyen a huszonöt kitüntettből tizennégy meg is jelent a világ számos pontjáról. Ugyanebben az évben Magyarország adott otthont az AIPS kongresszusának, és amikor az ígértforrások elapadtak, dr. Hegyi László és a kapcsolatrendszere segített, hogy ne kelljen szégyenszemre lemondani a rendezést.

Az idők, az igények, az ízlések azonban változtak, a világot gazdaságiválságok is sújtották, és ezekkel egyre kevésbé tudott lépést tartani,de csak a pénz fogyott, az elhivatottsága nem. Nagyon nehéz volt dolgozni vele, az önfejűsége nem ismert határokat, ám élete fő műve, a Sportcsillagok Gálája, ha gyakran nagy harcok árán is, de mindig létrejött, mert számára ez nemcsak anyagi, hanem érzelmi kérdés is volt. Számtalan sikeres vállalkozást alapított a korábbi évtizedekben, de a legbüszkébb arra volt, hogy 2009-ben az illetékes minisztertől A Magyar Sportért Emlékérem arany fokozatát átvehette az indoklás szerint „a sport területén végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréséül.”

Tudom, bántotta, hogy a kedvenc közegéből, a sportújságírók közösségétől sok gyanakvást kapott, elsősorban azt firtatva, hogy miért van neki haszna a MSÚSZ rendezvényéből, de ez sem tántorította el egyetlen pillanatra sem. Maga a felvetés értelmezhetetlen, hiszen egy üzleti vállalkozás akkor jó, ha minden fél jól jár vele, ráadásul a Sportcsillagok Gálájára kiírt nyilvános pályázatokra mindig csak adott be komolyan vehető ajánlatokat, ha egyáltalán akadt másik pályázó, hiszen mindenki tudta, mennyire szövevényes és embert próbáló munka tető alá hozni ezt a rendezvényt.

Sajnos a vége rosszul sikerült. Megfogyott a bevált szponzorainak a száma, ő nemigen értette a világ új kihívásait, a módszerei felett is eljárt az idő, az egészsége is nagyon megkopott, és bár óriási erőfeszítések árán 2014 karácsonya előtt is meg tudtuk rendezni a gálát, a jogdíjat már nem volt képes kifizetni. A MSÚSZ-nek hivatalból perelni kellett, és itt meg is szakadt a megtört kapcsolat.

Az ismert mondást kiforgatva szerintem nem minden rossz, ha a vége rossz. Azóta a szövetség és a Sportcsillagok Gálája is más, biztosabb alapokra állt rá, de nem szabad elfelejtenünk, hogy idáig el kellett jutni, és ezen az úton dr. Hegyi László rendkívül fontos kulcsszereplő volt, akinek a MSÚSZ összehasonlíthatatlanul többet köszönhet, mint egyetlen év elmaradt jogdíja.

Ezért is nehéz értelmezni azt, ami történt. Az utóbbi években csak néhányszor beszéltünk, jól érezhető volt a keserűsége, és nemigen kereste a kapcsolatot. Még lett volna egy teendőnk, amit meg kellett volna tennünk, miután az öt éve elindított pert megnyerte az MSÚSZ: nyilvánosan elismerni azt, amit ő jelentett a szövetség történetében.

Tényleg értelmezhetetlen a sorstól, hogy erre már az esélyt is elvette.

Csupán annyit hagyott meg, hogy ezt mondhassuk: Laci, nyugodj békében!

Pajor-Gyulai László, 

az MSÚSZ korábbi elnöke

2020. október. 30.