A MOB is megrovást kapott?

Az AIPS elnöke kifakadt a NOB álszent viselkedése miatt: nem kampányolhatnak Rióban a 2024-es pályázók. Gianni Merlo jegyzete a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség honlapján jelent meg, nálunk magyar fordításban olvasható.

Az olimpiai család olykor kellemesen álszent és képmutató. Miért? Minden nyilatkozat úgy emlegette az Agenda 2020-at, mint látszólagos csodaszert a sport minden bajára. E programnak az újító szabályait úgy tüntették fel, mint valamiféle elixír az olimpiai mozgalom számára, s amelyek egyúttal ösztönzést jelentenek a városoknak, hogy nagy számban szálljanak be a következő játékok elnyeréséért zajló versenybe.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság azt állította, a program lényeg az, hogy megvédje a kandidáló városokat a túlköltekezéstől, korlátozva a közlekedésre, a külső megjelenésre és a reklámra költött pénzeket. A pályázó városoknak alázattal és tisztelettel kell viseltetniük az öt karika szellemisége iránt. Nos, néhány napja megrovást tartalmazó levelet küldtek Rómának, Los Angelesnek, Budapestnek és Párizsnak – a 2024-es játékokra pályázó városoknak, ez a futballban felér egy sárga lappal. E városok vették a bátorságot, s meghívták a Rióból tudósító újságírókat az olasz, az amerikai, a magyar és a francia házba. Csak semmi extra kiadás a pályázóktól!…

Nincs jobb alkalom arra, hogy informálják a Rióban dolgozó zsurnalisztákat, akik személyesen találkozhatnak különféle (pályázati) igazgatókkal, és közvetlenül értékelhetik az egyes pályázatok ajánlatait. A NOB részéről egy ilyen logikus megoldás (a személyes találkozás) azonban tiltott. Jobb a színfalak mögött konspirálni. Igazi csoda, hogy az olimpiai család a PR-ügynökségek munkáját akarja óvni inkább, mint hogy megengedné a közvetlen, egészséges kapcsolat létrehozását.

A NOB aggódik azért, hogy ne verje költségekbe a kandidálókat, de az nem érdekli, ha az újságíróknak és televíziósoknak plusz utakat kell tenniük annak érdekében, hogy korrekt képet kapjanak a pályázatokról. Egyik kandidálónak sem megengedett, hogy meghívjon minket (újságírókat). Miért? Vélelmezik, hogy a véleményünk megvehető? Az a vélemény rólunk: lehet, mi csalók vagyunk?

Emlékszem, nem is olyan sok évvel ezelőtt korrupciós gondok akadtak az olimpiai családban, de ezért nem nekünk kellene megfizetnünk.

Az újságírók éppúgy tiszták, miként azok a tiszta sportolók, akiket NOB megvéd. Az Agenda 2020-ban nem tesznek említést az újságírók jogairól, akik számos költséget állnak azért, hogy részesei lehessenek az olimpia ünnepének, miközben megtagadnak tőlük számos alapvető jogot és hozzáférhetőséget. De azt mondják, hogy részei vagyunk az (olimpiai) családnak.

Talán úgy, mint egy törvénytelen gyerek?

2016. augusztus. 15.